1863 nyarán egy végletekig kimerült, elcsigázott zarándokot köszöntöttek a szent embereknek kijáró tisztelettel a khivai kán udvarában. A sánta dervis valójában neves orientalistánk, Vámbéry Ármin volt, aki Nagy Sándor óta első európaiként jutott el Közép-Ázsia rettegett kánságaiba. Vámbéry számtalanszor került életveszélybe viszontagságos útja alatt. A szomjhaláltól perzsa rabszolgák mentették meg, a Buharai emír haragjától kiváló nyelvtudása és lélekjelenléte.
A 156 évvel később tevék helyett terepjárón jártuk be Vámbéry nyomdokain Földünk egyik legnagyobb környezeti válságterületét, az egykor 100 Balaton méretű, mára már tizedére apadt Aral-tó halott medrét, és a környező sivatagokat. Láttuk Szamarkand, Buhara és Khiva pompázatos oázisvárosait, ragyogó palotáit, mecseteit, medreszeit. Álltunk megilletődötten Nagy Sándor erődjének bástyáján, próbáltuk megfejteni a négyezer éves sivatagi sziklarajzok titkát. Jártunk kikötőben, ahol a halászhajók már negyven éve rozsdásodnak, és amitől a tópart immár 200km-re található. Buharában 600km-es távolságból figyeltük, amint egy űrrakéta elhagyja Földünk légkörét. Apró képek egy varázslatos időutazásról a bronzkortól egészen a XXI. századig. Az előadás során a Vámbéry nyomában emlékexpedíció élményeit, sokszor itthon is megszívelendő tapasztalatait osztjuk meg a közönséggel.