A városokkal a Földrajzi Műhely képviselői közül, elsőként Kogutowicz Károly foglalkozott, aki 1938-ban jelentette meg Szeged földrajza című művét. A témát Princz Gyula folytatta 60-as évek elején. Mészáros Rezső professzor a kilencvenes évek elején pedig Szeged földrajzát írta meg munkaközösségével. A városokkal való foglalkozás Szegeden már hagyomány – mondta bevezetőjében Kovács Zoltán.

Ezek a művek megalapozták a mai szakemberek munkáját és tevékenységét. A szegedi kutatók egy pályázathoz csatlakozva indították el a „Big Data, a biztonságos és fenntartható városokért” elnevezésű projektet, amelyen belül városklímakutatók, geoinformatikusok, társadalomföldrajzosok, tehát olyan szakemberek, akik a városok iránt érdeklődnek, fogtak össze és alakítottak egy interdiszciplináris csapatot.

A kutatásból három témakört emelt ki Kovács Zoltán az előadásában. Ahogy fogalmazott, olyan adatokkal tudnak szolgálni a döntéshozóknak, amelyek segítségével bizonyos folyamatokba be tudnak avatkozni. A hangsúly az adatokon van – tette hozzá, majd hangsúlyozta, a minket körülvevő világban, különösen ilyen sűrűn lakott területeken, mint a városok, rengeteg kihasználatlan adat áll rendelkezésre. Ezek egy része például kicsit „szoftos”, mint a közösségi média adatállománya, mások keményebbek, mint például a műholdas felvételek, vagy a különféle mérőállomások adatai.

Területhasználat

A három kiemelt téma közül az egyik a területhasználat. Budapestet és tágabb agglomerációját vizsgálták a kutatók, a terület nagysága 6077 négyzetkilométer, 2,91 millió ember él itt, a munkahelyek száma pedig 2,2 millió. Arra voltak kíváncsiak, hogy a múltban hogyan alakult a területhasználat. Voltak nehézségek az adatokkal, hiszen manapság egy műholdfelvételen pontosan meg lehet nézni, hogy a felszín hány százaléka van művi felszínnel beborítva. Azonban azt nehéz megmondani, hogy 20–30–50–60 évvel ezelőtt mi volt. 

Végül három adatbázisból dolgoztak:

• Az 1959-es 1:10 000 katonai térkép művi felszíneinek digitalizálása (1959)
• A Corine Land Cover 1990-es adatainak pontosítása a 2006-os Urban Atlas állománya alapján (1990)
• Az Urban Atlas 2012-es adatai (2012)

Két időszakban vizsgálták meg a művi felszínek elterjedését, az egyik a szocializmus volt, a másik pedig az 1990 utáni intervallum.

Mint az adatokból kiderült, a művi felszínek nagysága 222,8 négyzetkilométerről 2012-ig 231,7 négyzetkilométerre emelkedett. Egyértelműen kiderült az is, hogy a növekedés üteme 1990 és 2012 között nagyobb volt. Érdekesség, hogy a művi felszínek átlagos mérete csökkent 1,42 hektárról 1,25 hektárra, tehát a felszín aprózódott, a művi felszín aprózódott. Egymástól való távolságuk azonban háromszorosára növekedett. Ez a legrosszabb, mert amennyiben két művi felszín egymás közelében van, azokat össze lehet kötni. De ha a szanaszét szóródnak a térben, ezt nehéz megoldani.

Ezek a folyamatok Szegedre, vagy bármelyik magyar városra is igazak.

Szegregáció

Ennek keretében az vizsgálták a kutatók, hogy Szegeden, a városon belül hogyan szegregálódnak az emberek. 2011-ben a magasabb státuszú emberek elsősorban Újszegeden, a Belvárosban, valamit Baktóban éltek. Ez volt a kiindulási pont. Kovács Zoltán hozzátette, ez a szegregáció azonban napjainkra megváltozott. 

Ma már nem nagy területegységekbe tömörülnek bizonyos típusú emberek. Ahogy a társadalom és a gazdaság is változott, a társadalom atomizálódott, a helyi lakáspiac is fragmentálódott, így mikroléptékűvé vált a szegregáció. Azaz szegény és gazdag egy utcában az utca két oldalán lakik. Ezt vizsgálni azonban nehéz. Éppen ezért a kutatók kiválasztottal egy mintaterületet, ez volt Rókus városrész, ahol empirikus vizsgálatot végeztek. Ennek keretében arra keresték a választ, hogyan élik meg az ott élő emberek ezt a mikroszegregációt. 

A városi szegregáció térbeli megjelenésének vannak látható tényezői, például a markáns határok nélküli területegységek, a diverz korszerkezet és épületállomány, valamint a lakóparkok megjelenése a településeken. A láthatatlan tényezők között pedig megtaláljuk a csoportok közötti találkozások hiányát, vagy az ingatlanpiaci helyzet különbségeit

Tehát pontosan lehet tudni, hogy mi az, ami kívülről is látható, vizibilis a szegregációban, és, hogy mi az, ami rejtett. Ezzel pedig akár az antiszegregáció politikájával foglalkozóknak is segítséget lehet nyújtani.

Mobilitás

Ennek vizsgálatakor a kutatók a Twitter és a mobiltelefonok cellaadatait vizsgálták meg egy adott időintervallumban, 2018 második félévében. Kiszűrték azokat, akik külföldről érkeztek, megvizsgálták, honnan jöttek és mit csináltak Szegeden. 

Az adatok alapján kiderült, hogy melyek azok a területek, amelyek az idelátogatók célpontjai voltak. Többek között a Maty-éri pálya, a Napfényfürdő Aquapolis, a Vadaspark és a belváros voltak a legnépszerűbb helyszínek. Ezek például fontos információk lehetnek a turizmusfejlesztés számára, hiszen, ha tudjuk, hogy hova mennek a turisták, akkor lehet valamiféle távlati stratégiát megfogalmazni. 

A kutatás lényege, hogy ezekkel a földrajzi, módszertani újításokkal, megközelítésmódokkal hozzá tud járulni a geográfia az okos város programok kialakításához, kifejlesztéséhez.

(Nyitóképünkön a Kárász utca tavaly nyáron: a belváros is kedvelt turistacélpont, derült ki a kutatásból.)